A burma avagy Burmai szent templommacska de nevezik még birmannak is. Egyesek úgy vélik, hogy a burmai szent templommacska keletről érkezett Európába 1916-ban. A fajta ismerői szerint azonban az első egyedek 1923-ban születtek Nizza mellett egy fehér mancsú sziámi és egy hosszú szőrű macska szándékos, vagy véletlenszerű kereszteződéséből. Egy másik legenda szerint haramiák támadtak meg egy ősi burmai kolostort, s a nagy kavarodásbana szerzetesek macskája az Istennő szobra előtt termett: "bundája bearanyozódott, szeme az Istennő szemének kékjét vette fel, mancsai pedig kifehéredtek." Így igazából senki se tudja hogy honnan jöhetett ez a macska. Inteligens, gyöngéd, de bohókás macskaféle. Közepes testarányai vannak, enyhén csapott homlok jellemzi. Szőre a közepesen hosszútól a hosszúig fordul elő, ám arcán és lábain rövid továbbá fehér "zoknija" van. Jegyei és kék szeme a sziámi macskára ütnek. Nyugott, alkalmazkodik a családi élethez. Hangja lágy. Nyugodtt, kiegyensúlyozott, nem passzív. Életerős macska, játszik, rohangál egész nap.
Összegzés:
Rendszertani besorolása: Állatok , gerincesek , macskaformák , házimacskafélék
(Nem lehet tudni honnan származik).
Külleme: külleme hasonlít a sziámi macskáéhoz. világosbarna,
feje fekete, szeme kék, mancsai fehérek. Hosszú szőrű is lehet.
Testfelépítése: fejeközepes méretű , teste is , végtagjai erősek ,
farka hosszú és nagyon bundás.
Szaporodása: emlős állat, ezért kicsinyeit emlőiből szoptatja anyatejjel.
Táplálkozása: többnyire húsevő állat, de szívesen fogyasztja a macskakaját is.
Egyéb: inteligens, többnyire bohókás természetű, kiegyensúlyozott fajta hangja lágy.
fekvő helyzetben 
Kis példány