A bengáli házimacska egy vadmacskaféle, amely a bengáli leopárdmacska és egy házimacska keresztezéséből mesterségesen létrehozott hibrid. Tervszerű tenyésztése az 1980-as években kezdőtött el Amerikában. A bengáli macskának jellegzetes puha bundája van. A leggyakoribb a fekete pöttyös barna alapszínen. De léteznek úgynevezett szépia, fehér ún. Hóbengáli és teljesen fekete változat is. A hóbengálinak a szeme kék, nem úgy mint a barna társainak a szeme amely sárga vagy zöld. Feje széles, és kerek, testéhez viszonyítva kicsi. Pofapárnái erőteljesek. Fülei öblösek, orra széles. A teste izmos és hosszú, a bundája dús, és rendkívül finom, prémszerű. Lábai erősek, farka középhosszú, a vége mindig fekete. Szeme kissé mogyoró vágású és ékalakú.
Az első generációs bengáli házimacskák vadak voltak. A mai bengáli macskák jelleme többnyire barátságos, nagyon kíváncsi és szelíd, ragaszkodó. Néha akaratos. Kissé önfejű, de türelmes. érdekes, hogy szereti a játékait visszahozni miután eldobdák neki. Néhány faja nagyon szereti a vizet. Pórázhoz könnyen hozzá lehet szoktatni, inteligens fajta. Sokat nyávog, nagyon beszédes.
Összegzés:
Rendszertani besorolása: Állatok , gerincesek , macskaformák , házimacskafélék
Külleme: barna alapon fekete pöttyös, létezik hófehér változata és fekete
változata is. Szőrzete dús, szeme sárga vagy zöld.
Testfelépítése: feje széles, és kerek, testéhez viszonyítva kicsi , teste izmos,
és vaskos , végtagjai erősek , farka középhosszú.
Táplálkozása: ragadozó állat de háztartásban a macskakaját is megeszi.
Szaporodása: emlős állat, ezért elevenen szül, és emlőiből, anyatejjel
szoptatja kicsinyeit.
Egyéb: barátságos, inteligens természetű. visszahozza a gazdája által neki
eldobott játékot, kissé önfejű, és valamelyik fajtája szereti a vizet.
bengáli macska a szabadban felnőtt példány fekvő helyzetbenegy bébi
bengáli macska a szabadban 
felnőtt példány fekvő helyzetben