Az abesszin macska első példányait az abesszin háborúból a a brit katonák vitték magukkal Angliába, ahol önálló egyedet hoztak létre. Fajtaként Angliában 1882-ben ismerték el. Amerikában először 1902-ben jelent meg, de hivatalosan csak 1986-ban ismerték el a faját. Ez a macska csillogó, fénylő szőrű, világos, vagy egy kicsit sötétebb barna színű. Legelterjettebb színei: Rézvörös (sorrel), a Vadas (ruby), és az Őzbarna (fawn). Ruganyos, és vékony, de izmos testalkatú, hosszú lábakkal. Feje kicsi, és ékalakú, pofája lágy vonalú. Szeme nagy amely borostyán, mogyoró, vagy zöld színű. Farka közepesen hosszú, elvékonyodó. Szőre kellemes tapintású, és puha.
Ez a macskafaj inteligens, és barátságos természetű. Önálló jelleme van. Aktív, érdeklődő és kíváncsi. Halk, csengő hangja van, nem túl beszédes. Ha elhanyagolva érzi magát, különféle, számunkra idegesítő játékot eszel ki, hogy magára vonja a figyelmet.
Összegzés:
Rendszertani besorolása: Állatok , gerincesek , macskaformák , házimacskafélék
(kitenyésztett faj)
Külleme: csillogó, fénylő szőrzetű, különféle barna színnel
Testfelépítése: feje kicsi ék alakú , teste vékony és ruganyos ,
végtagjai vékonyak de izmosak , farka közepesen hosszú.
Táplálkozása: többnyire ragadozó állat, de háztartásban a macskakaját
is előszeretettel fogyasztja.
Szaporodása: emlős állat, ezért elevenen szül, és emlőiből anyatejjel
szoptatja kicsinyeit.
Egyéb: inteligens, barátságos, önálló jelleme van, mozgékony, és játékos kedvű.
Kicsinye és apja 